Rólunk

Abádszalóki Csipkeverők Háza

Abádi rév

A Kárpát-medencébe érkező magyar honfoglalók már a kezdeti időszakban tartósan megtelepedtek a mai Abádszalók területén. A megtelepülők törzsi hovatartozásának kérdése azonban még napjainkban sem egyértelmű. Az Aba nemzetség ősi birtokának részét képező Abád már Szent István alatt bizonyosan a létező települések sorába tartozott, sőt már Anonymus is említi nevét a Gesta Hungarorum-ban.
Az ugyanakkor bizonyosnak mondható, hogy Abádszalók földje a 10. század utolsó harmadára Árpád-házi, azaz fejedelmi birtok lett, a rajta lévő fontos átkelőhellyel, az Abádi révvel.
Az Abádi révet (portus Obad) Anonymus szerint Thonuzoba, a besenyő vezér, adományképpen kapta Taksony fejedelemtől, mikor Magyarországra költözött. Szent István meg akarta kereszteltetni, de Thonuzoba vonakodott, mire István büntetésből feleségével együtt elevenen eltemettette az Abádi révbe. A krónika szerint Aba Sámuelt, mikor III. Henrik elől a ménfői vereség után az ország belsejébe menekült, az Abádi révnél gyilkolták meg.

Az Abádi rév a Csipkeverők Háza közelében található, ezért fontos megemlíteni. Az Abádi rév megkapta az Apasír nevet.

Az Apasír elnevezésről a hagyományos népmonda azt tartja, hogy „Aba Samu utolsó csatája után legyilkoltatott és egy gödörbe dobattatott, azután eljöttek érte a sári barátok, és a sári templomban temették el. ”A történelem határozottan mondja, hogy Aba a Tiszához közel ért szerencsétlen véget, s először itt temettetett el, és ezen első eltemetésének helyéül hirdeti a hagyomány az Apasírt.”

Az elmúlt évszázadokban ez a terület híres volt 40-50 km-es körzetben, hiszen el tudta látni a termelésre alkalmatlan területek lakosságát zöldséggel, gyümölccsel.

Őshonos gyümölcsök voltak, például: húsvéti rozmaring, batul alma, búzával érő körte, árpával érő körte, vörös szilva.

Kukoricával, burgonyával és egyéb zöldségfélékkel vetették be a kihasználatlan területeket. A termelői tevékenységre az önellátó gazdálkodás volt akkoriban jellemző.

A Csipkeverők Háza területét Abádi Öregszőlőként is szokás emlegetni. Itt az ültetvények tulajdonképpen szőlőjárások voltak, soronként 50-60 szőlőtőke volt. Mellette pedig gyümölcsfákat is helyeztek el.

A ház

A ház 1924-ben épült, és az ezen a területen lévő növényzetet és fákat is ebben az időszakban kezdték el betelepíteni. A ház egy alföldi gangos tornácos paraszti porta. Jellegzetes a felépítése. Az utcafrontról befelé haladva az első helyiség a tisztaszoba, mellette található a konyha: itt volt a belső kemence. A főépülethez tartozik még a kis szoba, amely a családnak az alvási lehetőséget biztosította. A gangról lehetett a kamrába jutni, a padlásra létrafeljáró, grádics vezetett. A külső kamrában is elhelyeztek egy kemencét ahol a kenyeret sütötték. Majd következnek az istállók. Elől a szarvasmarhákat, míg hátul a lovakat tartották. A szénát, szalmát és a tárolókat a szarvasmarha istállókban helyezték el. A többi jószág pedig ólakban volt. A baromfi ól például a pince fölött helyezkedett el.

A házra hajlított építésű forma volt jellemző, hajlított házként is emlegették az építészek és tervezők. A 19.-20. században az épületben egy kántortanító családja lakott. A mai napig a leszármazottjai tulajdonában van a ház. 

Az oldal története

Honlapunk célja, hogy a vert csipkét, és a kézművességet széles körben megismertessük az népművészetet kedvelőkkel, és az érdeklődőkkel. 

Emellett fontosnak tartjuk, hogy a rendezvényekről és eseményekről  részletesen tájékoztassuk a nagyközönséget, illetve képekkel, videókkal illusztráljuk az eddigi programjainkat.

A Csipkeverők Házában zajló csipkeverő tanfolyam bemutatásával pedig szeretnénk minél több érdeklődőel megszerettetni a csipkeverés művészetét, és kívánjuk, hogy minden tanulnivágyó bele merjen vágni a vert csipke készítésének elsajátításába.